A magyar állami építészet az elmúlt évtizedben a monumentális víziókról, a történelmi historizmus újjáélesztéséről és a gigantikus irodaház-fejlesztésekről szólt. A Tisza-kormány által bejelentett átfogó állami ingatlan-audit azonban éles irányváltást jelez. A minisztériumi székházaktól a hosszú távú bérleményeken át a Nemzeti Hauszmann Programig minden nagy állami projekt a tervezőasztalra – pontosabban a könyvvizsgálók és építész-szakértők asztalára – kerül.
De mit jelent ez a gyakorlatban a magyar építész szakma, a műemlékvédelem és Budapest jövője szempontjából?
1. Racionalizálás és funkcionális józanság az irodapiacon
A monumentális reprezentáció korát a fenntarthatóság és a hosszú távú üzemeltethetőség logikája váltja fel. Az audit egyik legfontosabb lába az állam által használt irodaterületek felülvizsgálata.
-
A célkeresztben: Az állam által bérelt irodaházak, a tervezett MÁV–Volán új székház, valamint a Dürer Park irodafejlesztései.
-
Az új mérce: Nem az a kérdés, hogy egy épület elég tiszteletparancsoló-e, hanem az, hogy mennyibe kerül a fenntartása, és optimálisan kiszolgálja-e a modern munkaszervezési igényeket. A hangsúly a funkcionális tisztázásra és a túlzó terek megnyesésére helyeződik át.
2. A budai Vár és a Hauszmann-program: Műemléki felelősség a luxus helyett
A budai Várnegyed rekonstrukciója az elmúlt évek legmeghatározóbb, egyben leginkább megosztó építészeti programja. A Hauszmann-program teljes átvilágítása és a félbemaradt rekonstrukciók felülvizsgálata új korszakot nyit a műemlékvédelemben.
A kormányzati szándék szerint a jövőben a költséghatékony, konkrét funkcióhoz kötött befejezés élvez elsőbbséget a tiszta presztízsberuházásokkal szemben.
Ez építészeti nyelven azt jelenti, hogy a „múltat végképp visszaépíteni” elve helyett a meglévő történelmi szövet felelős, gazdaságilag is indokolható kezelése válik normává. A félkész projektek befejezést kapnak, de a hangsúly a valós használhatóságon, nem a díszleteken lesz.
3. Mi lesz a leállított óriásprojektek sorsa?
Különösen izgalmas fejezete az auditnak a 2022–2026 között zárolt vagy leállított beruházások sorsa. Építészeti szempontból ezek a legveszélyesebb sebek a város szövetében: félkész betonvázak, engedélyezési fázisban elakadt torzók és bizonytalan sorsú rozsdaövezetek.
A vizsgálat kiemelten kezeli:
-
A Pázmány Campus tervét,
-
A kiemelt barnamezős (rozsdaövezeti) fejlesztéseket.
A szakmai szűrő egyszerű: amelyik projekt szakmailag indokolt és a közösség javát szolgálja, az zöld utat kaphat. Amelyik viszont indokolatlan közpénz-kockázatot vagy túlméretezett luxust jelent, az végleg a fiókban maradhat – vagy radikális áttervezés vár rá.
Összegzés: A józan építészet kora?
Az Építészfórum információi alapján kirajzolódó kép egy pragmatikusabb, földhözragadtabb, de szakmailag talán egészségesebb korszak kezdetét vetíti előre. Ha az állami megrendeléseknél a politikai reprezentáció helyett valóban a valódi használati érték, a hosszú távú fenntarthatóság és a műemléki felelősség lesz a három fő pillér, az a magyar építész szakmát is az észszerűbb, minőségibb tervezés irányába fogja terelni.
